• Aurora

Könyvajánló: Victoria Sue – Guardian of Camelot – The Twelfth Knight


Harc az ősi gonosszal. A legerősebb fegyver, amiről csak egy harcos álmodhat, ha megtalálja a társát.


Több száz évvel ezelőtt Morgána, a boszorkány vereségével szembesülve úgy döntött, hogy szörnyekkel igázza le a jövőt, mikor Artúr már nem tudja megvédeni az emberiséget. Artúr talán megnyerte a harcot, de most – évszázadokkal később – néhány kiválasztott férfinek kell megvívnia háborúját.


Merlin egész életében utálta, hogy valami legendás varázsló után kapta a nevét. Az apja egész életében megszállottan imádta Artúr király udvari varázslóját. Apja korai halála indította el őt a lejtőn, és arra végképp nem volt felkészülve, hogy egy igazi angol lovag olyat fog tőle követelni, hogy vegyen részt valami szörnyek elleni harcban.


Lancelot közembernek született, már saját idejében sem kellett volna lovagnak lennie. De ez már lényegtelen annak a fényében, hogy ezt a mai modern világot szánalmasan felkészületlenül próbálja védelmezni. Az évszázadok óta tartó harcban megtört hős és a modern világ szörnyivel való harcban megedződött fiú. Kettejüknek együtt kell csatába indulniuk egy utolsó kétségbeesett küzdelemben, az emberiség védelmében.


Vajon Mel és Lance képesek lesznek együtt legyőzni a világra leselkedő legnagyobb gonoszt? Vagy éppen a gonosz elleni küzdelem közepette fognak rájönni, hogy az igazi fenyegetés az, ha összetörik a szívük?


Mi lesz a vége, ha a harcot, amiről álmodni sem merték, hogy valaha megnyerhetik, saját magukkal kell megvívniuk?


Be kell vallanom nektek, hogy nem vagyok egy nagy Artúr mondakör rajongó. Amikor tavaly szembe jött velem ez a könyv, valami mégis megfogott benne. Tudtam, hogy el kell olvasnom és nem bántam meg. Olyannyira, hogy szinte tűkön ülve várom a sorozat további részeinek a megjelenését.


Akkor vágjunk bele:


Minden egy utolsó végzetes csatával kezdődött, ahol a jó és a rossz csapott össze. Camelot. Merlin egy utolsó varázslattal igyekezett útját állni Morgána ördögi tervének. Artúr lovagjainak örök életet adva, hogy folytathassák a harcot, amit uruk elkezdett. De, hogy ne fegyvertelenül induljanak csatába minden lovagnak adott egy kincset, a lelkük másik felét. Ha megtalálják megállíthatatlanok lesznek. Ha nem, elvesznek.


Lancelot immár több száz éve járja a világot, és harcol Morgána szörnyei az Ursusok ellen. Belefáradva a véget nem érő küzdelembe már feladni látszik a harcot. Egy éjszaka hangos kiáltás hívja fel figyelmét arra, hogy valakit újra megtámadtak a szörnyek. Természetesen az ismeretlen megmentésére siet. Így találkozik Mellel, aki épp az utolsó rokona temetéséről igyekszik haza. Mint lenni szokott, Mel már csak a neve miatt sem hétköznapi fiú, bár szerinte a Merlin név inkább egy rossz vicc volt a hajdani szüleitől. De gyorsan szembesülnie kell azzal, hogy a névnek nagyon is nagy jelentősége van. Hiszen egy hétköznapi embert miért támadna meg egy hatalmas szörnyeteg, ráadásul a segítségére miért egy kardot lengető páncélos lovag érkezik? Minden adott egy romantikus szerelmi történethez, nem? Bárcsak minden ilyen egyszerű lenne.


Lance már az első találkozás alkalmával érzi, hogy Melt nem véletlen támadták meg. Igaz, Mel inkább egy holdkóros örültnek látja Lance-t, és nem egy fényes páncélú lovagnak. A történet előrehaladtával eme véleménye, gyökeresen változik majd meg, szerencsére. A vonzalom egymás iránt, amit egyikük sem tud letagadni - pedig Lance kézzel, lábbal néha karddal küzd ellene -, egymás felé sodorja őket. Igaz, nem csak Lance az, aki minden tudását bevetve próbálja elfojtani érzelmeit. Mel élete során a rengeteg csalódás és fájdalom hatására szinte erődöt emelt a szíve köré. Amikor pedig ezeket a falakat lebontaná, a boldog élet reményében egy újabb sebet kap, pont attól akitől a legkevésbé várta volna. Szerencsére a múltból kapott segítségnek köszönhetően, összeszedi minden bátorságát és megküzd szerelméért.


Nagyon szerettem ezt a történetet. Mel és Lance a két elveszett lélek. Nem tökéletesek, nagyon nem, de ezekkel a hibákkal együtt is szerethetők. Maga a regény sem tökéletes, néhol egy kissé számomra túlságosan sok a szenvedés, de ez jellemző Victoria Sue összes regényére. Higgyétek el nekem, Lance több mint négyszáz év alatt tökélyre fejlesztette ezt a tulajdonságát, hiszen volt rá ideje. Számomra ez volt talán az egyetlen negatívabb benyomás a könyvről. A harcjelenetek, izgalmasak az érzelmes jelenetek között találunk olyat, ami mosolygásra késztet, és olyat is, ami papírzsebkendő után kiált. Összességében csak ajánlani tudom azoknak, akik szereti az ilyen műfajú történeteket.

© 2023 by The Book Lover. Proudly created with Wix.com

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now